Hármas évforduló a délvidéki csillagvizsgáló életében
Egy elküldött levélből életre szóló küldetés
Mi, tétova utódok, ámulattal adózunk elődeink tetteiért. Alig egy évvel azután, hogy a második nagy világégés átsöpört kis országunkon, már megalakult a Magyar Csillagászati Egyesület. Ahogy Ady Endre is írta: „…az Élet él és élni akar…” A művelődni vágyás, a kultúra utat tört magának, és nagyon sok embert ragadott magával. 1947. áprilisában a Rádióvilág című lapban egy bajai banktisztviselő, Borbás Mihály (1920-1998) felfigyel az MCSE Rádiókutató Szakosztályának cikkére, amelyben rádiós megfigyelések végzésére történő felhívás is volt. Borbás azonnal jelentkezik erre levélben, amire Kulin György személyesen válaszol, és megragadja a lehetőséget a beszervezésre. Őszre már meg is alakult az MCSE bajai helyi csoportja. Borbás a tényleges rádiós térerősség-méréseket végül 1947. július elsején kezdi meg, és kihagyás nélkül 506 napon keresztül végezte. Az MCSE saját lapja, a Csillagok Világa 1948. februárjában megjelent első számában ezt találhatjuk: „…a legpontosabban kitöltött megfigyelőlapokat eddig Borbás Mihály bajai tagtársunktól kaptuk, aki példaadó szorgalommal végzi munkáját…”. Sokat olvas, képezi magát, és hamar megfogalmazódik benne a cél: a Nap és a kozmikus sugárzás földi hatásainak vizsgálata egyre nagyobb fontosságú kérdés, így a naptevékenység és az ionoszféra-, valamint földmágnességi mérések végzésére lesz nagy szükség. Ehhez körvonalazódott benne egy kupola megépítése, és megfelelő eszközök beszerzése. Hát valahogy így kezdődött Baján a csillagászati műhelymunka máig tartó története.
Az évtizedek során rengetegen segítették a csillagvizsgáló létrejöttének és későbbi mindenkori működésének, fejlesztésének ügyét. Baja polgármesterei, hivatali tisztségviselői, de a város és térsége lakosai is. A csillagvizsgáló és műszereinek létrehozásában Borbás jobbkeze Knézy Pál városi főmérnök volt. Már 1948-ban megkezdődött egy 20 cm átmérőjű tükrös távcső építése, amelyhez az induló 500 Ft-os költséget a város akkori polgármestere biztosította. A tubus elkészítéséhez egy helyi vaskereskedő ajánlott fel két tábla alumínium lemezt (ne felejtsük el: alig három évvel vagyunk a háború után!). Az év végére a történelem kerekének fordulása megtöri egy rövid időre ezt a lelkes fejlődést: az MCSE-t megszüntetik, ill. beolvasztják a TTT Csillagászati Szakosztályába – így a bajai helyi csoport működését is jogellenesnek minősítették, és az elkészült távcsövet ideiglenesen zár alá helyezték. A helyzet 1949. tavaszán a normalizálódás irányába mozdult: Borbást megbízzák a „bajai ügyek” ideiglenes vitelére, és a távcső zárolását feloldják. A helyzetet a Népművelési Minisztérium 1950-es döntése véglegesíti: a távcsövet „államosítják”, és Baja akkori legnagyobb üzemében, a Finomposztó gyárban alakítandó csillagász csoport használatába adják. A TTT felügyelete alatt működő kultúrtevékenység, és az ezzel kapcsolatos havi jelentések küldözgetése Borbásnak nem volt nagyon ínyére, 1951-ben el is mozdítják a pozíciójából egy időre, de év végére „rehabilitálják” és ettől kezdve töretlenül folytathatta a bajai csillagvizsgáló létrehozásának áldozatos munkáját.
Még egy érdekes színfolt az akkori kor viszonyainak szemléltetéséhez: A TTT 1952. március 2- i pécsi konferenciáján a bajaiakat elmarasztalják amiatt, hogy a távcsőnek nem sikerült helyet biztosítani, így az a döntés születik, hogy amennyiben április 15-éig nem készül el a bajai kupolaépület, akkor Kiskunfélegyházára helyezik át a távcsövet. Borbás minden követ megmozgatott, felpörögtek az események: elkészültek a kupola tervei és költségvetése. Sikerült némi időhaladékot kapni a TTT-től, és a bajai Városi Tanács VB titkára segítségével 1953. augusztus 14-én összehívott bajai vállalatvezetők közös összefogással minden segítséget felajánlottak az építkezéshez. Három nap múlva, a kitűzött kezdési időpontban meg is indult a kivitelezés. A kezdeti lendület ősz végére hagyott alább, amikor elfogyott a kezdeti pénz. Ekkor Baja országgyűlési képviselője, Szalvai Mihály altábornagy sietett Borbás segítségére, valamint Dr. Dezső Lóránt, a Szabadsághegyi Csillagvizsgáló Napfizikai Osztályának vezetője, aki egy olcsóbb kupolamegoldást javasolt – amivel már egyszerűbbé és olcsóbbá vált az épület befejezése. Az új dobkupola terveit szintén Knézy Pál készítette el, és a szükséges pénz előteremtésére Borbás nem kisebb embernek írt kérelmező levelet 1954. januárjában, mint Nagy Imrének, a Minisztertanács Elnökének! Pár hét után a legfelsőbb helyről kiinduló intézkedés aztán megtette a hatását: megyei és városi szinten is mindenki azonnal és a legjobb tudása szerint igyekezett végrehajtani a rá eső részt. Elkészült a kupola, sőt az udvarban található gazdasági épületet is átalakították egy előadóteremnek (ill. könyvtárnak) alkalmas helyiséget nyerve. Év végére elkészült egy kovácsoltvas kapu és a falazott kerítés is.
Nem várt módon a kupolába szánt fő műszer elkészülése okozta a legtöbb késedelmet. A fő távcső az ún. Krúdy-hagyatékból származó 26 cm-es tükörrel megépített Newton-rendszerű tubus lett, és mivel ez lényegesen nehezebb is lett a korábbi 20 cm-es távcsőnél, egy új mechanikára is szükség volt. Ez a budapesti Uránia Csillagvizsgáló műhelyében készült el, és a 20 cm-es reflektort adták érte oda cserébe. Végül 1955 nyarán Borbás indítványára Baja Városi Tanácsa megszavazta a Csillagvizsgáló Intézet intézményesítését (átvételét). Habár a rendszeres éves költségvetés jóváhagyására még jópár évet kellett várni (1960-ig), 1955. december 18-án a Tanítóképző Intézet dísztermében, óriási érdeklődés által kísérve lezajlott a megnyitó ünnepély, amelyen Dr. Kulin György tartott előadást. Így tehát ezt a dátumot tekintjük a születésnapnak.
1957. nyarán hírek jártak arról, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia mesterséges holdak mozgását megfigyelő nemzetközi hálózatot szervez, amire hazánk vonatkozásában természetesen a szabadsághegyi csillagvizsgáló került kijelölésre, valamint elsődleges vidéki helyszínként Szombathely, majd röviddel később Baját is megkérdezték, hogy vállalnák-e a csatlakozást. Természetesen Borbás igent mondott. 1957. október 4-én sikeresen pályára állt a Szputnyik-1, az első mesterséges hold – így megkezdődött az űrkorszak! E témához csatlakozás meghatározóvá vált a kis bajai intézmény számára – azonnal lehetővé vált először egy fél állású munkatárs alkalmazása (ez Dániel József gimnáziumi tanár volt), majd pedig a Szovjetunióból küldött 10 db AT-1 típusú műholdészlelő távcső és egyéb berendezések megérkezése után az első teljes állású kutató felvétele, akit Ill Márton (1930-2015) személyében talált meg Borbás. A megfigyelésekhez szükséges előrejelzések Moszkvából érkeztek távirati úton, és a mérési eredményeket is ugyanígy kellett elküldeni. Az első dokumentált, sikeres megfigyelést 1958. június 18-án végezte Ill Márton. Az egyre intenzívebb műhold-megfigyelések mellett természetesen a Nap észlelése és más csillagászati témák is folytak, és a személyi állomány is lépésről lépésre gyarapodhatott. 1960-ra már az akkori európai szinten is figyelemre méltó, 50 cm-es tükrös távcső beszerzése történt meg, amelyhez egy újabb kupolaépület építése is lehetővé vált (ismét a városi tanács támogatásával, ami 30 000 Ft-ot tett ki). Ill Márton mellé pedig újabb tehetséges matematika-fizika szakos tanárt vettek fel: Sütő Károlyt.
1961-re a bajai csillagvizsgáló tevékenysége nemzetközi szintre emelkedett, pl. a Szovjet Tudományos Akadémia Csillagászati Tanácsa a bajai kollektíva műhold-megfigyelési munkáját díszoklevéllel ismerte el. Ill Márton meghívást kapott Berlinbe tudományos előadás megtartására. A jó képességű, innovatív szellemiségű csapat számtalan helyi újítással, fejlesztéssel egészítette ki a főbb műszereket, amivel növelni tudták a mérések pontosságát. Multiplieres fotométerrel változócsillag-fényesség mérések is elkezdődtek, és egy fotoheliográf átalakításával kiváló napképeket készíthettek. A fotografikus labormunkát is maguk végezték. A tudományos munka mellett aktív ismeretterjesztés is folyt már ekkor: 1961-ben például 121 napon tartottak távcsöves bemutatást, ill. az intézménylátogató csoportok körbevezetését. Az egyre ismertebbé váló obszervatórium megtekintésére az ország minden pontjáról érkeztek.
1962-ben Ill Márton javaslatára egy nemzetközi együttműködés indult meg, amihez rövid idő alatt 20 ország csatlakozott – ez volt az INTEROBS program. 7 éve alatt mintegy 50 000 mérés gyűlt össze a Bajáról koordinált munka eredményeképpen. A fő cél a vizsgált műholdak pályaelem-változásaiból a földi felsőlégkör sűrűségének meghatározása, és annak időbeli viselkedésének meghatározása volt. 1964-től már egy NAFA 3c/25 típusú fotokamerával történt a műholdak átvonulásának észlelése, és a pozíciókat a fényképekről mérték ki.
1965-re a bajai csillagvizsgáló „kinőtte” magát, szétfeszítve a városi tanács által addig biztosított kereteket – és a további fejlődéshez, növekedéshez magasabb szintre kellett emelnie az intézményt Borbásnak. Kézenfekvő ötlete volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémiához kellene csatolni. A legfelsőbb szinteket kereste meg ismét, és a megkezdődött tárgyalások során az Akadémia is egyetértett a bajai intézet átvételével. 1965. szeptember 17-én az akadémiai bizottság (köztük Dr. Detre László csillagász, akadémikus) kiszállt Bajára, helyszíni szemlére, és ennek eredményeképpen, 60 évvel ezelőtt, 1966. január 1-i hatállyal átvették a bajai intézetet – amivel egy új korszak köszöntött be. Ez a harmadik, jelentős évfordulója az intézménynek. Vezetésével Ill Mártont bízták meg, az alapító Borbás Mihály pedig csalódottságában elhagyta az intézetet, ami egy sajnálatos felhangja volt az amúgy örömteli változásnak.
A hármas évforduló kapcsán kis írásunk a kezdeti időkre: a 80, 70 és 60 évvel ezelőtt történtekre koncentrált, ezeket kívánta feleleveníteni, és néhány ritkán látott fotóval illusztrálni – a további, máig tartó nagy időszakot megkíséreljük tömören összefoglalni, csak a legjelentősebb, meghatározó eseményeket említeni. Az intézet részletesebb története egy 2000-ben kiadott könyvben jelent meg, aminek a legutóbbi negyed évszázaddal kiegészített új kiadását tervezzük.
Az 1966-1986 közötti húsz év jellemzően a felsőlégkör-kutatással, a műholdak pályáinak üzemszerű, állandó megfigyelésével telt. Ennek bajai viszonylatú csúcs eszköze az AFU-75 orosz fotokamera volt, aminek szakszerű működtetése megtanulására más intézetekből is Bajára küldték az alkalmazottakat. Rendszeresen jártak a bajai kutatók nemzetközi konferenciákon, sőt Baján is rendeztek nemzetközi és hazai konferenciát is. A bajai eredmények hazai és külföldi űrkutatási folyóiratokban jelentek meg, több kolléga doktori, ill. kandidátusi címet szerzett. Rendszeresen jöttek szakmai látogatásra külföldi kutatók, mind a keleti blokk országaiból, mind nyugatról. A személyi állomány tovább nőtt, csúcsban 4-5 kutató, 2 kalkulátor, karbantartó, elektroműszerész, mérnök és adminisztrátor, kertész és takarító dolgozott az intézetben. Az időszak legnagyobb fejlesztése az volt, hogy a várostól 4 km-re kialakított 4+1 hektár méretű területen felépült egy új, emeletes észlelőépület, és mellette egy kisebb, ami hivatalos meteorológiai állomás lett. Először csak az AFU kamera költözött ki, majd a saját fejlesztésű vizuális műhold-távcső, végül pedig 1985 nyarán ide telepítették a Szegedi Tudományegyetem 40 cm-es odesszai távcsövét is. 1986-ban az egész intézet kiköltözött a Tóth Kálmán utcai bázisról ide, a szegedi úti telephelyre.
Ennek az időszaknak említésre érdemes saját fejlesztési projektje volt a digit-vizuális távcső (DVT). Ennek alapkoncepciója jó lett volna – abszolút enkóderekkel rendelkező két tengelyű szervomotoros mechanika végigvitte az optikai távcsövet a műhold előre számolt látszó pályáján, és az észlelő a szálkereszt közepétől a valóságban kissé eltérő pozíciók miatt folyamatosan korrigálhatta egy kézi taszterről a távcső mozgását, és minden alkalommal, amikor a szálkereszt közepébe sikerült hoznia a célobjektumot, akkor egy gombnyomással a koordináták automatikus kiolvasását kiválthatta. A konkrét elektronikai tervezés, gyártás, majd a helyszíni próbaészlelések és az ezeket követő újabb és újabb módosítások évekbe teltek. Ez a fejlesztési időszak már belenyúlt a személyi számítógépek piacra kerülésének korába, és az időszak vége felé (1984-85) már egy ZX-80 mikroprocesszoros miniszámítógép vette át az egész vezérlést. E sorok lejegyzője maga is észlelt ezzel a DVT-vel több éjszakán is, így tanúsíthatja, hogy végül ténylegesen működött az eszköz – azonban a felsőlégkör kutatását eddigre átváltották a nagyon áttételes, a pályaelemek hosszabb távú változásából származó pontatlan, térben és időben is integrált értékeket adó földfelszíni észlelésekről a nagy térbeli és időbeli felbontású, in-situ műholdas mérésekre (pl. a francia Castor és Pollux műholdak).
A költséges nemzetközi (Interkozmosz finanszírozású) megfigyelő hálózat fenntartására is egyre kevesebb pénz érkezett a Szovjetunióból (ami pár évvel később már érthetővé vált, hisz a rendszer gazdasági hanyatlásának egyik indikátora volt). Így egyre több problémával kellett szembenézni, megkezdődött az álláshelyek leépítése, de ezt látva egyesek maguktól is munkahelyet váltottak. 1991. októberében a szegedi egyetem leszerelte és a közben megépült Szegedi Obszervatóriumba szállította a 40 cm-es távcsövet. A rendszerváltozás gazdasági mélyrepülése felgyorsította a lebomlási folyamatot, és végül 1992. december 31-ével az utolsó két álláshelyet is megszüntette az MTA Csillagászati Kutatóintézet, ezzel egy korszak lezárult.
A társadalmi összefogás nem késett sokat. Baja rendszerváltozás utáni első polgármestere, Éber András állt az ügy élére, és elsőként az obszervatórium létjogosultságát jelentő kutató távcső beszerzésében segített, majd pedig az intézmény működésének újraindításához költségvetést és jogi kereteket biztosítani képes Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat vezetését kereste meg. A Megyei Közgyűlés akkori elnöke, Kőtörő Miklós széles látókörű, vállalkozó szellemű, közszeretetnek örvendő vezető volt, aki nem akarta veszni hagyni a megye unikális kultúr- örökségét, és elindította a tárgyalásokat az MTA intézmény-irányítási osztályával a bajai obszervatórium átvételéről. Gyors tempóban elkészült az újjáalakuló intézmény szakmai tervezete, költségvetése, és 1994. április 1-i hatállyal megalakult a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Csillagvizsgáló Intézete és ismét egy 20 éves, felívelő új korszak köszöntött be az intézmény életébe. Sajnos a kezdeményező elnök ezt nem érhette meg, mert egy tragikus autóbalesetben meghalt.
1994-2014
A fiatal, frissen végzett csillagászokból toborzott új csapat élére e sorok lejegyzőjét, Hegedüs Tibort állította az önkormányzat, aki a mai napig betölti ezt a pozíciót. 1995. júniusában megérkezett az új távcső, és az újrainduló kutatások meghatározó, klasszikus csillagászati témája a változócsillagok többszín-fotometriája, és ezen belül is a fedési változócsillagok több altípusa fénygörbe-, és periódusváltozásainak vizsgálata volt. Évről évre növekvő számú tudományos publikációt jelentetett meg a kollektíva, nagy aktivitással tért vissza az intézmény a tudományos közéletbe is: szinte minden évben országos, sőt nemzetközi érdeklődést kiváltó konferenciákat szervezett (Változócsillag-észlelők Országos Találkozója, IAPPP konferenciák, Szerb-Magyar Csillagászati Konferencia, 1999-ben Nemzetközi PhD Konferencia). Az elődök innovációs hagyományainak folytatásaként a fiatal csapat kulcsszerepet játszott az új digitális képfeldolgozási technika (CCD) és a robotizált távcsövek hazai elterjesztése terén: 10 év alatt összesen 22 hétvégi továbbképzést szerveztek (többnyire Baján) BANACAT rövidítéssel, ami szinte fogalommá vált. A mai csillagászati műszertechnika legsikeresebb magyar szakemberei is megfordultak ezeken a találkozókon, részben előadóként, de egymástól is tanulva, egymást inspirálva. 2005-ben pedig egy újabb műszerfejlesztési pályázat keretében saját fejlesztésként megépülhetett az első hazai telepítésű, és hazai gyártású robottávcső!
A kis intézmény nemzetközi szakmai kapcsolatrendszere ekkorra messze meghaladta a korábbi kollektíváét: spanyol, belga, szlovák, lengyel, orosz, ukrán, bolgár, szerb, horvát, román, török, egyiptomi, indiai, japán és amerikai kutatóintézetekkel alakított ki és tartott fenn tartós szakmai együttműködéseket, amelyeknek számtalan közös publikációban is nyoma van a mai napig. Számtalan külföldi intézetből Bajára is érkeztek vendégkutatók időről időre, de a bajai kutatók is rendszeresen látogatták a külföldi kutatóhelyeket, és konferenciákon mutatták be eredményeiket.
A mai sikeres hazai csillagász generáció sok tagja nyári szakmai gyakorlat során Baján ismerkedett meg az automatizált fotometria alapjaival, az itt gyűjtött észlelési adatokból írták szakdolgozatukat, néhányan később doktori dolgozatukat is. Az obszervatórium kutatói nem csupán témavezetéssel, de konkrét óraadással is folyamatosan részt vettek a csillagászat egyetemi szintű oktatásában (elsősorban a Pécsi Tudományegyetemen, de időszakonként az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen is), az utánpótlás-nevelés és tehetséggondozás területén is folyamatos erőfeszítéseket tettek: így pl. 2000-ben és 2005-ben is országos középiskolai csillagászati vetélkedőt rendeztek, Kulin György örökségét zászlóra tűzve.
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) által a Csillagászat Nemzetközi Évének nyilvánított 2009-ben már a hazai szakma teljes jogú, egyenrangú tagjaként, nemzetközi elismerést is kiváltó programokkal járult hozzá a hazai kínálathoz. Ennek egyik áttételes következménye lett az is, hogy meghívást kaptunk a világ középiskolásai számára ekkor már néhány év óta rendszeresen megrendezett nemzetközi csillagászati és asztrofizikai diákolimpia (IOAA) közösségétől. Minthogy e téren semmilyen hazai tapasztalat nem állt rendelkezésre, semmilyen pénzügyi és humán erőforrás nem volt, az egész válogatási és felkészítési koreográfiát ki kellett találni – de mivel a bajai csapat nagy fantáziát, új utánpótlási lehetőségeket látott ebben, 2011-re már egy öt fős diákcsapatot állított össze és kijuttatott a lengyelországi Katowicében és Krakkóban rendezett 10 napos olimpiára. Az ekkor szerzett tapasztalatokkal felvértezve a mai napig tartó lendülettel folytatódott az évenkénti rendszerességű, három fordulóból és nyilvános döntőből álló versenysorozat, ami után az adott évi olimpiára felkészítő nyári táboroztatás és három bentlakásos hétvégi továbbképzés vértezi fel a diákválogatottat. Kezdetben még az olimpiára utaztatást is (pályázati támogatásból) mi oldottuk meg, de az utóbbi 10 évben központilag, minisztériumi költségátvállalással utazik ki a magyar válogatott. Az évek során számtalan arany, ezüst és bronzérmes, valamint dícséretet kapott diák szerzett életre szóló élményeket, és megerősítést a választandó hivatása irányába. Több korábbi olimpikonunk mára a világ számtalan pontján végez élvonalbeli kutatómunkát. Ez a vonal 2019-ben csúcsosodott ki, amikor Magyarországra sikerült hozni az IOAA diákolimpia megrendezését. Ez az emlékezetes esemény szinte a teljes hazai szakmát összefogta, és egy közös élménnyé vált!
A világ folytonosan változik, időről időre válsághullámok kényszerítenek túlélési technikák kimódolására mindannyiunkat… A 2008-ban indult nemzetközi hitelválság pár évvel későbbi magyarországi begyűrűzése többek között elsöpörte a megyei önkormányzatok által fenntartott intézményrendszert, így a bajai obszervatórium is néhány évig krízishelyzetbe került, ami már- már hasonló vészhelyzetbe torkollott, mint 1992-ben. Azonban szerencsére erre az időszakra annyira megerősödött, és olyan alapvető értékekkel rendelkezett az intézmény, ami nagyobb esélyekkel kecsegetett a megmaradás szempontjából. Több más megyei intézménnyel együtt pár évig a Megyei Intézményfenntartó Központhoz került, majd ennek megszűnése után minisztériumi működtetésbe. Közben folyamatosan történtek próbálkozások a tartós megoldás kidolgozására: szóba került a városi önkormányzat, a helyi főiskola, de alapvetően az Akadémiához történő ismételt visszakerülés tűnt a legreálisabbnak – lévén akkoriban folyt az MTA-nál is az intézményrendszer korszerűsítése, átrendezése, és komoly szintre jutottak a tárgyalások Baja átvételét tekintve. Azonban végül mégsem sikerült minden szükséges feltétel tekintetében megegyezésre jutni – és végül utolsó próbálkozásként a Szegedi Tudományegyetem felé történtek lépések, amely akkori rektora, Prof. Dr. Szabó Gábor egy felgyorsított folyamat eredményeképpen sikerrel integrálta 2015. január 1-i hatállyal a bajai obszervatóriumot az egyetem kötelékébe, a felettes szervek támogató hozzájárulását is bírva. Így tehát 70 év után ismét ünnepélyes újjászületésen esett át a kis intézmény.
2015-től napjainkig
A legutóbbi évtized véleményünk szerint messzemenően beváltotta az egyetem elvárásait, és új lendületet adott a bajai kollektívának is. A szegedi csillagász kollégákkal korábban is meglévő kapcsolat még szorosabbá vált, a bajaiak több MSc kurzus megtartását vállalták át, a szupernóva kutatás terén erősebbé vált együttműködés minden korábbinál gyümölcsözőbb lett. Egy közös GINOP pályázat nyomán Bajára kerülhetett hazánk három 80 cm-es korszerű robottávcsövének egyike, amely mai napig ontja a jó minőségű mérési adatokat. A korábbi 50 cm-es amerikai RC távcsövet pedig áthelyeztük Szegedre, a teljesen leamortizálódott korábbi odesszai távcső helyére – ezzel új lendületet vett a szegedi csillagvizsgáló is. Ill Márton nyomdokaiban újabb bajai kolléga jutott el az akadémiai doktorátusi címig (Borkovits Tamás), és saját, önálló kutatócsoport alakításához szükséges központi pályázati támogatást nyert el (HUN-REN-SzTE Sztelláris Asztrofizika Kutatócsoport). Emellett sikeres OTKA pályázata is mutatja a szakma által méltányolt bajai kutatások értékét. A szegedi témavezetésű szupernóva kutatások mellett a tisztán bajainak tekinthető két nagy témában – a többes csillagrendszerek űrtávcsöves adatok alapján történő kutatása, valamint a pulzáló komponenst tartalmazó fedési kettősök vizsgálata – vezető kutatóink bátran kijelenthetően a világ élvonalában vannak. Valamennyi hazai, és számtalan nagy nevű külföldi kutatóintézet munkatársaival rendszeres együttműködést folytatnak, amely közös publikációk sorában is kifejeződik.
Az utolsó érdekes „csavar” történetünkben, hogy közel 40 év kihagyás után „Baja” ismét porondra lépett a műholdak optikai megfigyelése terén! A cél viszont most egészen más, mint az első érában: nem a felsőlégkör vizsgálata motiválja a megfigyeléseket, hanem az elképesztő mennyiségűre duzzadt aktív-, és passzív műhold-állomány, valamint az űrszemét. 2021-én egy lengyel űrkutató szervezet által vezetett konzorcium tagjaként ESA finanszírozású műholdmegfigyelési programba kezdtünk, amely eredményeképpen Bajára kerülhetett egy korszerű műholdkövető rendszer (Panoptes-8). A tesztidőszak után, 2023-2024 folyamán „éles” észlelési kampányban sikeresen vettünk részt, túlteljesítve az ESA elvárásait. Ennek eredményeképpen ma már a program kiterjesztésén dolgozunk, ami keretében egy speciális, innovatív, több csatornás műholdkövető eszközt telepítettünk Baja városától kb. 10 km-re, egy csillagparki egű kis területen (Illancsban). Emellett több más interdiszciplináris tématerület is polgárjogot nyert a Szegedi Tudományegyetem űrkutatás irányába történő nyitása mentén, amelyek korábban csak „hobbi szintű” próbálkozásaink voltak – így pl. a 2014 óta folyó „közelivilágűr” ballon kísérleteink, a 2019-ben a Magyar Meteoritikai Társasággal együttműködve telepített és működtetett tűzgömbészlelő kamerahálózat, és az egyetemi fenntartású időszakunk előtti időkre visszanyúló magaslégköri tranziens fényjelenségek (TLE) megfigyelése a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézettel együttműködésben. Ez utóbbi témával (UHU néven) a HUNOR Magyar Űrhajós programba is bekerültünk.
A jelenlegi bajai kollektíva ezúton köszöni mindazoknak a segítségét és támogatását, akik az évtizedek során bármivel is segítették intézményünk fennmaradását és fejlődését!
– Hegedüs Tibor
(az írás a Természet Világa 157. évf. 5. számában (2026. május) 242-248. old. megjelent írás javított, és módosított utánközlése).